Henszlmann Imrét (1813. október 13., Kassa – 1888. december 5., Budapest) a hazai kultúratudomány és művelődéstörténet művészettörténészként és a magyarországi műemlékvédelem megteremtőjeként tartja számon. E két, egymással összefüggő terület intézményesülésében fontos szerepet játszott: 1872-től kinevezték a Műemlékek Országos Bizottsága első előadójának, 1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, ugyanebben az évben a Budapesti Egyetemen akkor induló művészettörténeti és klasszikus archeológiai tanszék első egyetemi tanárának. Hosszú pályája során emellett számos elméleti és kritikai írást publikált a korabeli folyóiratokban – képzőművészetről, irodalomról, színházról, meséről egyaránt. E szerteágazó tevékenység ellenére a hazai köztudatban a műemlékvédő, építész és művészettörténész Henszlmann képe él mind a mai napig elevenen, művészet- és irodalomelméleti, valamint kritikusi tevékenységéről és annak irodalomtörténeti helyéről mindeddig alig esett szó. Jelen könyv e hiány pótlására kíván kísérletet tenni, előtérbe állítva a romantika irányába mutató henszlmanni esztétikát és kritikusi gyakorlatot.
A kiadó honlapján az elérhetősége: https://gondolatkiado.hu/webshop/muvelodestortenet/o-hangoztatta-eloszor-az-ujabb-magyar-kritika-jelszabat-henszlmann-imre-mint-muveszetteoretikus-es-dramakritikus-az-1840/